Top 10 filmzenei albumok

Az alábbiakban kedvenc filmzenei albumaimat gyűjtöttem össze. Gondolkodtam rajta, hogy külön musical-blokkot kellene nyitni, de aztán úgy döntöttem, jó lesz ez így is - a musical máskor lesz. Ugyanis leginkább az volt a gond, hogy Az operaház fantomjának zenéje nagy kedvencem, viszont a Gerard Butler-Emmy Rossum-féle feldolgozást nem szeretem hallgatni. Illetve vannak olyanok is, mint a Pearl Harbor, a Hideghegy, a Trója, a Dreamgirls vagy a Sherlock Holmes soundtrack-je - amelyekről jó esetben 1-2 számot szeretek, a többit mindig átugrom. Így valószínűleg majd egy "best of betétdalok vagy hangszeres filmzenék" toplistát is fogtok látni e blogban. Viszont most azok az albumok jöjjenek, amelyeket elejétől a végéig meg szoktam hallgatni.

10. Titanic

Titanic filmzenéből 2 albumot is ismerek, viszont azt a verziót szoktam hallgatni, amelyen a filmből is ismert dallamokat Jack és Rose párbeszédei is tarkítják - éppen ahogy a filmben elhangzott. Pl. a My heart will go on is olyan verzióban szerepel a lemezen, hogy a főhősök szerelmes párbeszédeit is beleszőtték. A Back to Titanic nevű lemez nekem sokkal jobban visszaadja a film hangulatát a hivatalos, Oscar-díjjal jutalmazott soundtrack-hez képest - ezt csak ajánlani tudom minden Titanic rajongónak. ;)

9. A gyűrűk ura - A király visszatér

Igazából mindegyik Gyűrűk ura filmzenei albumot szoktam hallgatni, de ha választani kell, akkor a 3. rész zenéjére voksolnék. A Titanic-albumhoz hasonlóan itt is főként hangszeres, mint szöveges számok vannak - de azért utóbbiakból is akad egy pár. Itt hallható Annie Lennox Into the west című Oscar-díjjal jutalmazott betétdala is, de Viggo Mortensent is hallhatjuk énekelni Aragorn koronázási szertartási tünde-dalával vagy a Pippint alakító Billy Boyd-ot a Denethornak előadott emlékezetes énekével. Maga a filmzenei album is Oscar-díjat nyert.

8. Kilenc

A musical fülbemászó, olaszos zenéjét olyan ismert színészek tolmácsolásában hallhatjuk, mint Daniel Day-Lewis, Penélope Cruz, Marion Cotillard, Nicole Kidman, Fergie, Kate Hudson vagy Sophia Loren és Judi Dench. Azt hiszem maga a film, sőt a zenéje még inkább ismeretlen a hazai közönség előtt, akik járatlanabbak a musicalek világában - én pedig mindenkinek ajánlani tudom ezt az albumot, mert igen kellemes, könnyed és mint már említettem, fülbemászó zenéje van. Nem mellesleg a film is jó. ;)

7. Sweeney Todd - A Fleet street démoni borbélya

Az előbbi musical-filmzenénél kicsit nehezebben fogyasztható - már ha a nem musical-rajongókra gondolok, mivel kevésbé fülbemászó és asszem külön hangulat kell, hogy ezt csak úgy elővegye és betegye a lejátszóba az ember. Viszont szerintem mindenképpen kihagyhatatlan meghallgatni Johnny Deppet, Helena Bonham Cartert, Alan Rickmant vagy Sasha Baron Cohent énekelni - meglepően jól nyomja mindegyik, annak ellenére, hogy egyikük se domborított eddig zenés, énekes szerepben. A film pedig zseniális, igazi agyament Tim Burton-alkotás.

6. Zene és szöveg

A Pop goes my heart illetve a Way back into love magasan viszik a pálmát az album többi számához képest, viszont azok is kellemesen poposak - és Hugh Grant-esek. :) Az utóbbi idők legviccesebb romantikus vígjátékának zenéje ugyanolyan vidám mint a film - mindig jókedvre derül tőle az ember. Aki még nem hallotta Hugh Grant-et vagy Drew Barrymore-t énekelni, feltétlenül szerezze be ezt az albumot, mert nem tudja, miből maradt ki eddig. XD

5. Evita

Madonna és Antonio Banderas előadásában szeretem legjobban az Evita musical zenéjét. Igazából így ismertem meg, ezt szoktam meg, az összes többi verziója idegen füleimnek. Andrew Lloyd Webbernek szerintem az Evita a csúcsalkotása - illetve Az operaház fantomja (meg többen szokták a Jézus Krisztus szupersztárt és a Macskákat is idesorolni, de egyiket sem kedvelem túlzottan úgy egy az egyben). Az Evita szerintem azért van talán egy parányi szinttel feljebb Az operaház fantomjánál, mert a zenéje kicsit populárisabb hangzású (nem annyira klasszikus), illetve maga a történet sem annyira csöpögős. Madonna és Banderas pedig tökéletes párosítás, a Waltz for Evita and Che a kedvencem mind közül.

4. Made in Hungaria

A top 10-es listámon egyetlen magyar album van, az is a negyedik helyig felkúszott. Mindig is kedveltem a Hungária slágereket és a film szereplői is nagyon jól visszaadják az eredeti hangzást. Az pedig külön jó, hogy az igazi Fenyő Miklós is megszólal, méghozzá a címadó dal előadójaként. Gondolom neki köszönhetjük, hogy egyik slágerének előadója Király Viktor lett - akit a Megasztárban zsűrizett. A többi dalban pedig Fenyő Ivánt, Szabó Kimmel Tamást, Szente Vajkot, Kovács Lehelt hallhatjuk - azt hiszem a színházi (vagy filmes) világban jártas embereknek ismerősen cseng e nevek némelyike, netán több is. Fenyő Ivánon magam is meglepődtem, mennyire jól énekel, illetve Szabó Kimmel Tamás is igazán kellemes orgánummal rendelkezik. Ez a lemez úgy jó, ahogy van, de ha ki kell emelnem vmit róla, akkor mindenképpen közte lenne az Eszelős szerelem, a Gyere, gyere Juli, a Don't stop come on twist vagy a Ciao Marina.

3. Chicago

All that jazz - igen, még mindig az a jazz! A bronzérmes ezúttal a Chicago lett, méghozzá Renée Zellweger, Catherine Zeta-Jones és Richard Gere prezentálásában. Maguk a szerepek is telitalálatok mindhárom színésznek, az pedig csak hab a tortán, hogy milyen minőségben énekelnek, táncolnak, miegymás. A Chicagot láttam a Madách Színházban is, de meg kell mondanom, hogy élő előadás ide vagy oda, a film még mindig jobban tetszik, még ha nem is moziban nézem, hanem csak a dvd-lejátszómon. És még csak a főbb szereplőket dícsértem, Queen Latifah-ról vagy John C. Reilly-ről szó sem esett. A filmzenei album tökéletes: visszaadja a film hangulatát, jól énekel rajta az összes színész, a zene pedig zseniális (pedig nem is vagyok különösebben jazz-rajongó) - mindössze azt nem értem, miért kellett ehhez Anastaciának egy külön betétdalt gyártani Love is a crime címmel. Sebaj, az is ráfér az albumra. :)

2. Moulin Rouge

A Moulin Rouge-ban szerettem meg Ewan McGregor hangját - szerintem lenyűgözően énekel. Valahogy annyira egyszerűen, mégis oly áradóan, mint egy robbanás, ad ki magából énekelve minden érzést, hogy azt még azok is megirigyelhetnék, akik csak ezzel keresik kenyerüket. Pedig nincs semmi különös Ewan hangjában: igaz, hogy tisztán és nagy hangerővel énekel, viszont átlagos hangterjedelemmel rendelkezik, és nem is annyira kellemesen simogató a hangszíne - de az őszintesége, amit Christian szerepében prezentált, egyszerűen magával ragadó. Nicole Kidman is elfogadhatóan, korrekten énekel, bár ha nem lett volna híres színésznő, amikor a film készült, biztosan nem kapta volna meg e szerepet ezzel az énektudással. Viszont színészileg abszolút mindent visz - nem véletlenül járt neki Oscar-jelölés Satine szerepéért. Visszatérve a filmzenére: a Moulin Rouge-t bár gyakran musicalként emlegetik, igazából nem az: olyan ismert slágereket énekelnek el benne, mint Elton John Your song-ja, Madonna Like a virgin-je, Queen Show must go on-ja, a Marilyn Monroe filmből ismert Diamonds are a girl's best friend vagy az ismert kánkán-dallam - meg természetesen helyet kap az albumon a híres Lady Marmalade betétdal Pink, Maya, Lil' Kim és Christina Aguilera előadásában. Ha pedig kedvenc zenét kellene megemlítenem az albumról, az egyértelműen az El tange de Roxanne lenne.

1. Mamma Mia!

Azt hiszem 2 éve nyáron gyűrűzött be ez a film a hazai mozikba. Akkoriban én voltam a legnagyobb ellenlábasa: hogyan lehet ennyire jó slágereket egy ennyire bugyuta történetté gyúrni és olyan színészekkel elénekeltetni, akiknek közük nincs a zenéhez - nem is értem, hogy vállalhatták el. És több fórumon kifejtettem véleményem, mely szerint a színészeknek vagy nincs hangjuk (ld. Pierce Brosnan vagy Colin Firth) vagy ordítanak (ld. Meryl Streep vagy Amanda Seyfried) és a történet kifejezetten bugyuta és idegesítő. Nos, ezeket az állításaimat ma is tartom, viszont valami megváltozott: minél többször hallgattam meg ezeket az Abba-sláger átdolgozásokat (mert egyszerűen nem lehet megállni, hogy ne tegye be újra és újra e lemezt az ember), annál inkább megszerettem - ezt a filmzenei albumot szoktam a legtöbbször lejátszani. És az egyik kedvencem éppen a sokat szidott, Meryl Streep-féle ordítozós The winner takes it all, a másik meg a Colin Firth és Pierce Brosnan által kiszenvedett Our last summer. Talán akkor értettem meg ezt az egész jelenséget, mikor olvastam egy Colin Firth interjút a film kapcsán: egyrészt elmondta, hogy minden színésznek az életben legalább egyszer ki kell próbálni magát egy musicalben - addig nem lehet teljes a pályafutása - másrészt amikor ő kipróbálta magát e filmben és meghallotta saját énekhangját, elfogta egy röhögőgörcs. :D Igen, erről ennyit. XD